Sziasztok! Ma egy cikkel érkeztem hozzátok, mégpedig egy olyan témában, ami mindenkit érint, ugyanis minden ember rendelkezik szomszédokkal. Ki jobb, ki rosszabb kapcsolatot ápol a drágalátos szomszédokkal, akik mindig ott vannak és mindig többet tudnak az életünkről, mint bárki más. Szerintem legtöbben közülünk tudna mesélni érdekes, furcsa vagy éppen vicces történeteket, élményeket, amiket megéltünk azokkal a személyekkel, akikkel megosztjuk bizonyos szinten az életünket. Én is ilyen történetek alapján próbálom kivesézni ezt a témát, és leírni nektek tapasztalataimat, valamint javaslatokat tenni a "problémák" megoldására. Nagyon szívesen fogadom a TI történeteiteket is kommentekben! Na és akkor nézzük is a cikket:

Az egymás melletti élésnek vannak jobb és rosszabb pillanatai is, de egy biztos, életünk egy bizonyos részét a szomszédokkal eltöltött, vagy éppen a szomszédok "kibeszélésével" töltött idő teszi ki. A kezdetben, frissen megismert szomszédok mindig kedvesebbnek tűnnek, mint ahogyan valójában. Mint, ahogy egy mondás is tartja: "Lakva ismerszik az ember" (még ha nem is szó szerint együtt élve).

Akárki, akármit is mond, minden egyes ember kinyilvánítja az érzéseit, gondolatait akár a hátunk mögött is. Ez általában a szomszédokra is igaz, sőt... MINDEN esetben így van. Lehet ez pozitív vagy negatív vélemény is. Én úgy gondolom, hogy minden családban napi téma, hogy éppen mit csináltak, mit vettek, mit nem csináltak és mit mondtak az éppen aktuális szomszédok. Ezzel semmi gond sem lenne, ha nem jönne elő ilyenkor az emberekben a rossz indulat és az "én jobban megmondom, hogy kellene élniük" című előadás. Személy szerint, én ettől egyenesen a falra mászok, ugyanis úgy vélem, hogy amíg nem az én életemet élik, addig senkinek semmi köze hozzá, hogy én éppen milyen módon cselekszem. Nem egyszer jut a fülembe, ehhez hasonló, rosszindulatú megjegyzés egy bizonyos 30 éves nőről, aki még mindig a szüleivel él, és mások szerint a szülei tartják el. Én ilyenkor, a pletyka terjesztőjének el szoktam mondani a véleményemet, miszerint addig, amíg nem az ő helyében vagy és nem tudsz pontosan minden részletet az életéről, addig ne is ítélkezz senki felett. Úgy gondolom, hogy ennél undorítóbb viselkedés nincs is.
JAVASLAT: Senki se vegye fel az ilyen, és ehhez hasonló megjegyzéseket. Ne féljünk kinyilvánítani nemtetszésünket a pletyka "hordozójának". Ha pedig rólunk terjesztenek információkat, akkor pedig csak vigyorogjunk a képükbe, ezzel is bebizonyítva, hogy legalább mi jól csináljuk a dolgunkat, ha már vidámak vagyunk.

A következő problémám főként akkor vetődött fel bennem, amikor emeletes házban éltünk és el kellett viselnem minden egyes szomszédom családi életét, tevékenységeit. Kisebb mértékben ez kertes házaknál is igaz, bár itt inkább a kertben zajló dolgokról értesülhetünk legjobban. Visszatérve a gondolatmenet kezdetére, most főként emeletes házakra gondolok. Veszekedések, hangos bulik, családi összejövetelek és minden. De tényleg mindent tudsz a körülötted élőkről. Addig ezzel tényleg semmi gond nincs, ha az éppen bulizásra vágyó szomszédok veszik a fáradtságot és bejelentik a szándékukat a többi lakónak, hogy legalább ne váratlanul érje őket. És akkor térjünk ki a számomra legkiakasztóbb esetre: mivel ahol mi laktunk a szobák elrendezése úgy volt, hogy az éppen utánunk következő lakónak a mi lakásunk elrendezésének a fordítottja volt. Tehát ahol nekünk a konyha("nappali") volt ott a szomszédunk hálószobája. Felnőtt korban már mindenki él házas életet, aláírom. De amikor délután éppen az ebédet próbálod elfogyasztani a családoddal (akik közt kisgyerekek is vannak), na annál nincsen csodálatosabb, mikor minden egyes részletét hallod a melletted lévő szobában történtekről.
JAVASLAT: Legyünk tekintettel szomszédainkra, egy kis megbeszélésbe senki sem fog belehalni. A házas életünket pedig ne feltétlen hangosan éljük ( =D ). Az áldozatoknak pedig csak 1 kiút van, amit mi is megléptünk: elköltözni az emeletes, társas és egyéb egymáshoz függő lakásokból.

HAMAROSAN FOLYTATÁS

Üdv.: U.